A bevezetés után következzen egy valóban térképészettel foglalkozó bejegyzés. A domborzatárnyékolás (hillshade) témakörét igyekszem kicsit körüljárni és bemutatni, hogyan finomíthatunk az alapértelmezett belállításokkal készült árnyékoláson.
A domborzat szemléletes ábrázolása mindig is nagy fejtörést okozott a térképészek számára. A ma elterjedt módszerek (szintvonal, rétegszínezés, stb.) kialakulásáig hosszú és rögös út vezetett. A digitális kartográfia és a geoinformatika megjelenése előtt a domborzatábrázolás kizárólag kézzel történt, elkészítése nagy szakértelmet és sok időt igényelt:
A domborzatárnyékolás technikája különösen magas szintet ért el Svájcban, ami nem is csoda az ország temészeti adottságait figyelembe véve. A témában alapvető művet írt Eduard Imhof Cartographic Relief Representation címmel, az alább leírtak is az ő nevéhez fűződnek, ezért is nevezik svájci típusú domborzatárnyékolásnak.
A hillshade eszköz a legtöbb ingyenes vagy kereskedelmi geoinformatikai programban megtalálható, azonban az általa generált kép nem felel meg minden szempontból a térképészet igényeinek. Az ilyen hillshade-et analytical hillshade néven is szokták említeni, ami arra utal, hogy nagy részletességgel képes szemléltetni a domborzat minden apró egyenetlenségét, ami kiválóan alkalmas lehet vizuális megfigyelésére, azonban a térképen alkalmazva már rontja az olvashatóságot, a sötét-világos árnyalatokat tartalmazó textúra miatt. A kézi domborzatárnyékolás ezzel szemben kiemeli a domborzat fő formáit, a gerinc- és völgyvonalakat, az alacsonyabban fekvő terültek pedig sötétebb és elmosódottabb árnyalatot kapnak, növelve ezzel a mélységérzetet.
Raszteres grafikai és GIS programokkal egyaránt alkalmazhatunk olyan “effekteket” a domborzatárnyékoláson, amellyel kiküszöbölhetjük annak hátrányait, ilyen a levegőperspektíva és a generalizálás.
Első lépésként szükségünk lesz egy domborzatmodellre, amelyből készítünk egy hillshade-et:
A levegőperspektíva azt jelenti, hogy a távolabb lévő objektumok színe sötétebb lesz és alakjuk elmosódik. Ezt a jelenséget felhasználják a fényképészetben és a festészetben is a mélységérzet növelésére. A domborzatárnyékoláson való alkalmazásához az alábbi művelet elvégzésére van szükség:
DEM/5+HS
Vagyis a domborzatmodelt (DEM) elosztjuk öttel, majd hozzáadjuk a hillshade-et, hogy az alacsonyabban fekvő területek sötétebbek legyenek, a magasabbak, pedig világosabbak növelve ezzel a mélységérzetet:
A következő lépés az elkészült domborzatárnyékolás generalizálása a felesleges részletek eltüntetése céljából. Ez a feladat elvégezhető geoinformatikai vagy raszteres grafikai programokkal is. Ezúttal az utóbbi megoldás kerül bemutatásra. Az általánosítást a módosított hillshade-en hajtjuk végre Photoshop segítségével. Ehhez a réteget először elmentjük valamely közismert – pl: TIFF – formátumba. A képet megnyitjuk és kiválasztjuk a Filter>Noise>Median… szűrőt. A sugarat érdemes a pixelméretnél valamivel nagyobbra állítani, természetesen minél nagyobb számot állítunk be, annál jobban generalizáljuk a képet. Az alábbi ábrán 8 px-es sugár lett beállítva:
(Ahhoz, hogy a georeferencia ne vesszen el a rétegből, ajánlott előtte egy másolatot készíteni egy georeferált TIFF-ről, majd annak a world file-ját “hozzácsatolni” az új képhez. Ez a módszer csak addig működik, amíg nem változtatunk a pixelek számán, vagy méretén!)
Az eredmény tovább finomítható a rétegek egymásra helyezésével és az átlátszóság változtatásával, de ettől most eltekintünk. A leírtak mellett még számos módszer használatos, amelyekről egy későbbi bejegyzésben lesz még szó.
